Egységnapi találkozások Debrecenben
Az egységes Magyar Református Egyház ünnepi zsinattal és számos programmal várta mindazokat, akik az Egységnapra érkeztek Debrecenbe.
Szatmárnémetiből és környékéről több száz közösségre vágyó református vett részt a különleges és nagy tömeget, közösséget, gyülekezetet vonzó eseményen. Több mint tízezer emberben lett valósággá az ünnepnap igei mottójában megfogalmazott igény: „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!”
Tíz éve, 2009. május 22-én gyűlt össze a debreceni nagytemplomban a Református Alkotmányozó Zsinat, amely kimondta, hogy a Kárpát-Medencében működő református egyházak mindnyájan a Magyar Református Egyházhoz tartoznak. Ez az egység történelmi jelentőségű, amely elmélyítette, kibővítette a református közösségek kapcsolatát. Az elmúlt évtizedben kialakultak az együttműködés keretei és formái, számos lehetőség nyílt a találkozásra, a bizottságokban közös ügyekkel foglalkoznak, miközben szervezetileg teljessé vált Kárpát-medencei egység, és a diaszpórában élő reformátusok is közelebb kerültek a Magyar Református Egyház közösségéhez.
A történelmi határokkal közel száz éve szétszabdalt egyháztestek istentiszteleti, tanbeli egységét, egyházi közösséggé szerveződését a ma reformátussága is örökségének tekinti – ez fejeződik ki a határokon átívelő testvérgyülekezeti kapcsolatokban, az évente megtartott egységnapokban, közös szolgálatokban a diakónia és az oktatás terén. Istentiszteletünk középpontjában Isten Igéje áll, amely gyógyító erejével a történelem sebeit orvosolja, a távolságokat lerövidíti, a közösséget a Szentlélek támogatásával megteremti.
A május 17-i ünnepi zsinaton csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz az Amerikai Egyesült Államokban működő Krisztus Egyesült Egyházához tartozó, magyar gyülekezeteket tömörítő Kálvin Egyházkerület.
Május 18-án, szombaton számos profin megszervezett párhuzamos program után a debreceni Nagytemplom előtt több ezer magyar református vett részt az úrvacsorás alkalmon. „Az egyház küldetésének lényege, hogy megossza a világgal a meghallott evangéliumot, a megváltás csodálatos örömhírét” – fogalmazott Fekete Károly tiszántúli püspök az egységnapi hálaadó istentiszteleten. Az igehirdető úgy fogalmazott: „vegyétek komolyan a saját küldetéseteket, mert Isten komolyan vesz bennünket, és érdekünkben valóra akarja váltani az álmát minden újabb és újabb korszakban, ma is”. Hangsúlyozta, hogy Isten tekintélyének elismerése letöri az egymás feletti hatalmaskodás igyekezetét. Ezért az egyedül dicsőséges Isten tükröt tart elénk, hogy viszonyítsunk, és azután annak megfelelően minősítsünk másokat.
Az istentiszteleten a Generális Konvent elnökségi tagjai szolgáltak. Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, zsinati elnök úrvacsorai tanításában hangsúlyozta: „hogy kik voltunk tíz éve és kik vagyunk most, és hogy milyeneknek is kellene lennünk, azt abból a szóból kezdhetjük megérteni, amit az apostol így mond a szereztetési igében: ezt cselekedjétek”. Ennek a parancsnak kérdés formája is van. „Pünkösd napján azt kérdezik Péter apostol igehirdetését hallva a jeruzsálemi zarándokok: mit cselekedjünk, atyámfiai? Akkor Péter ezt feleli: térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindannyian a Jézus Krisztus nevében, a bűnök bocsánatára” – fogalmazott a püspök, hozzátéve: az úrvacsorában végképp elvétetik Isten és ember között minden elválasztó akadály.
A reformátusok azt a csodát ünnepelték, hogy ellentétben Tompa Mihály református lelkész és költő híres verssorával nem oldott kéveként hullottak szét, hanem az Istentől kapott szabadságunkat abban élték meg, hogy megkeresték és megtalálták egymást. És valóban, akár a szatmári reformátusok is, több ízben átélték a találkozás, testvériség, együvé tartozás csodáját.
